„…s most, mikor átlépünk az irracionális térbe, jövőnkbe, és itt hagyjuk e roppant trágyadombot, a mocskos századot őrült gőgjének füstölgő romjaiban, van-e vonzóbb ötlet s szebb föladat, fiatal kollegám, mint átcsempészni egy istenfélő évezredbe a viszketeg emberi szellem vérverítékes lázálmát, a szabadság eszméjét meg az egyenlőségét, melyek oly csúfosan buktak meg mindeddig, s fognak majd megbukni megint, mindenkor, minden időben, minthogy az ördög ott ül a részletekben, a teljes kép, a kozmosz azonban mégsem őt mutatja: egy üstököst látunk repülni a véges végtelen űrben, s fátyol lebben utána, akár a menyasszony után; ne felejtse, idő, tér, eszme, valóság, minden akárcsak a kockavetésben a kocka, fordul, s nem tudhatjuk előre, mi jön ki – ma éjszaka, holnap a fény…” |