A Walhallában az istenek habzó, vörös vért isznak a sülthöz; |
Eichmann az udvari szállítójuk. Ez világos… |
De mit jelent Wallenberg élete, rejtélyes halála – |
ha ugyan meghalt, és nem él valahol mint agyatlan élőhalott? |
Hogy a Sorskovács is üthet mellé? Vagy Isten elbóbiskolt? |
Vagy nincs jó és rossz? Vagy ébren álmodunk, |
ha emberarcot képzelünk a kozmikus paróka alá, |
hol csak a képlékeny fogalmak fullasztó örvénye kavarog? |
Óvakodj többet tudni másoknál, mert két sereg közé szorulsz, |
s nem lehetsz többé bíró, csak mentő tanú… |
Egy svéd diplomata. Fekete szalonkabáthoz fehér selyemsálat visel. |
Vigyázatlan és vakmerő. Kihazudja az üstből a kárhozottakat. |
A kemencék tűzfénye vezeti Betlehem felé, és nem hagy hátra mást, |
csak egy noteszt a címekkel, meg a világpusztulás kérdőjelét. |
|