| A teremtés első napján a kettes számrendszert választotta az Isten – |
| nem rugalmas, de áttekinthető és fenséges: 0 vagy 1! |
| Vagy-vagy: a langyosat, mint én, kiköpi szájából az Úr… |
| Nem vagyok megátalkodott, két tűz között nem vonz a harmadik, a máglya, |
| de gondolkozom, tehát eretnek vagyok |
| (ezért csomagolok a verseimbe majd – ha föltalálják – puskaport). |
| Most Róma romjait látom magam körül, s a hun lovashadat, |
| a nyílvesszőktől zúgó ég alatt minden lángokban áll – |
| láttam már ilyet, tudom, mi következik, |
| a sötétség évei, évszázadai… |
| Ha előjöhetek bennük, csak mint festett pofájú jokulátor, |
| hogy bukfencezve adjam elő a Reneszánsz Ember című kuplét. |
| – Á-áh – ásítja el magát a Szent Hivatal hadnagya –, le a bohóc fejével!
|
| S most lássunk valami szépet… öö, mondjuk… egy passiót! |
|