| A parlamentben a száztíz kilós Vasvári Pál |
| horpadt bádogként mennydörög, s robajával fölzavarja a sárkányt, |
| mely lángnyelvének ostorával vág rendet rögeszméink között… |
| A száz éves recept, hogy megfőzzük a fekete levest: |
| ha nincs elég eszünk, jöjjön a szenvedély! |
| A szabadság törékeny óraszerkezet, |
| össze- és szétszerelnünk egy élet kevés, |
| összetörnünk elég egy pillanat. |
| Most, hogy Vas István is meghalt, kivel beszéljek erről? |
| Barátaim és volt barátaim a hatalom szédületében, |
| fülükbe forró ólmot öntött küldetésük tudata, |
| egymásba fogódzunk, mint Breughel képén a vigyorgó nyomorultak, |
| s vak vezet világtalant, imbolygunk a régi szakadék felé. |
|