|
A dallam nem változtat szövegén
József Attila
|
| Úgy bujkál bennem, mint a buborék a halban, |
| vagy ahogy fény és árny játszik a mágus fövegén, |
| dünnyögve, sustorogva, dudorászva halkan, |
| s a dallam nem változtat szövegén, |
|
| a vakszövegen, mert tagolt szöveg nincs, |
| míg függünk itt a Sarkcsillag szegén, |
| csak a végtelen tér, a jéghideg, rideg kincs, |
| meg izzó tébolyunk, hogy megszerzem, meg én, |
|
| bár amit szerezhetünk, csak maga a dallam, |
| a fény hajából egy sugárnyi hajtincs, |
| a vándorlás az óceán egén, |
|
| s a rejtjelzett tudás, hogy semmi baj nincs, |
| mert minden porszemben egy néma dal van, |
| s a dallam nem változtat szövegén. |
|
|