Egy szép ezüst fejűhöz^*

Íme a nő akit szeretek Szép öregasszony lesz belőle Ezüst fejjel huszonhárom éves Kiborítja az igazságtalanság Bevágja az ajtót potyog a vakolat Orpheusz úr és ősz felesége Alászállnak éveik mélyére A férfi félig béna a nő nagyot hall Nem tudod hol a mixtura Hogyhogy nincs szóda Ott van az asztalon Szegény szegény kis öregek Nevetségesek és sírni valók De ha egymásra néznek megszépülnek Ez az ő nagy titkuk és varázslatuk Ezt irigylik tőlük és Ezért gyűlölik őket az istenek Akik ostoba mítoszaik arany ködében Sisakban és páncélban háborúznak S pihenésképp a szél testét felöltve Hideg szívvel fújnak át a világon És a halandók szétszórt Sípcsontján fuvoláznak