|
Fölrobbantam a szájukban, meg a mellük völgyében, meg a markukban, meg mindenhol, nem szólva a klasszikus testhelyzet klasszikus céljáról a combjuk közt, meg az ördög fekete seggelukáról…
Én, a huszadik század, az álló fasz, ferdén meredve az élet fényessége felé, mint az a háromárbocos vitorlás, melyet Blaise Cendrars látott valaha az óceán megőszült márványán száguldani északnak, hátában a Horn-fok ostorszíj villámaival, pengével metszett körvonalak közt, acélszürke ég alatt.
Megmerültem a test lucskában, és mi változott?
Egy csontkupac vagyok én is, mint a többi.
S nem harsan harsonaszó, nincs végítélet, sem jutalmazás, sem kezdete semminek, csak a fojtogató sirokkó fúj a mindenségen át pár csillagforma homokszemet.
|