Nincsenek pontos szavaink a szerelemre, |
csak híg költészet, rossz metaforák: |
„az arca rózsás, mintha festve lenne, |
a szeme, mint az ibolyavirág” |
|
meg más hasonló, emlékkönyvbe illő hülyeségek, |
míg fehéren izzunk és füstölünk, mint a csipkebokor, |
melyet belülről Isten jelenléte éget, |
s körben tevék, tankok, katonák, és mindenen vastagon ül a por. |
|
Botrány nappal néven nevezni azt (a szakszóként csak a kurva |
szájába illő megnevezésről a szótár zárójelben közli: durva), |
ami éjszaka természetes kelléke az Énekek Énekének, |
|
a két testrészt, mely egymást megérezve nedvedzik s föláll – |
nincs szavunk arra, ami közönséges, mint az élet. |
A Foltos Hiénára bezzeg van pontos szavunk: halál. |
|
|