Csokonai elissza sohasem volt tanári fizetését^*

Csurgónak Rózsija, céda hölgy, mosdatlan vagy, mint a répaföld, hanem az öled, az tiszta tűz, izzasztó kemence, drága szűz!   Hej, Vitéz,   élj, ha élsz,   bölcselmektől össze ne asszál!   Igyál és jókat – vakaródzzál! Hántolt fa karónak jó lukba, csodát tesz mélyire jól dugva, próbáld csak, mi könnyen becsúszik, becsúszik, az eszed búcsúzik.   Hej, Vitéz,   élj, ha élsz,   bölcselmektől össze ne asszál!   Igyál és jókat – nyújtózkodjál! Nagy orrnak nagybátyja magvas tag. Rózsim, tán sovány a nagy vastag? Lövök itt százat, s te riszálod? Kushadj, rossz boszorkány, kiszállok.   Hej, Vitéz,   élj, ha élsz,   bölcselmektől össze ne asszál!   Igyál és jókat – vacsorázzál! Hajnalban zörget a csont Halál, keres a kocsmában s nem talál, nem, mert, jaj, hamu és por vagyok, bozontos kút mélyén porladok.   Hej, Vitéz,   élj, ha élsz,   bölcselmektől össze ne asszál!   Igyál és jókat – aludjál!