| Nyájas ludvérc, Marsall László, |
| piszkafára tűzött zászló, |
| ifjúkort ősz csíkkal gyászló, |
| mert a hajad az a zászló, |
| verset kotyvasztasz serényen, |
| mint Magiszter Kormos Pista, |
| maga is hírhedt alkimista, |
| ki elcseszett sok nyarat, |
| de csak pár verset csinált, hiába, |
| részeg, mint a boroshordó, |
| hogy csak bámul a kritika, |
| s tökfejével föl nem fogja, |
| milyen varázslatnak a foglya: |
| szálldosol, orrod a mennybe vered, |
| mert így készül a gyúanyag itt, |
| amitől, ha minden veszve, |
| fölrobban, dirr-durr, egy eszme, |
| s hiszed vagy sem, mégis egy új |
| világ nyers és vad szele fúj, |
| s a betonon a hajnal szelleme landol. |
| Jó repülést, öreg kalandor! |
|