| úristen de unom ezt a közép-európai szart kavarni |
| az ördög kondérjában a vaskanalat |
| mindig ugyanazok a följelentők grófok elvtársak miniszterelnökök |
| mindig ugyanaz a szemforgatás köntörfalazás hazudozás |
| ugyanazok az ezüstnek árult horganyzott bádog mondatok |
| és a végükön az van hogy kit kell fölakasztani |
| a társadalom csak a sziklatalapzatot rejtő vékony homoktakaró |
| ha elkezd fújni a változás szele függönyként föllebben |
| és láthatóvá lesz ami lényegünk szerint vagyunk |
| a jónapot sógor kőtörő gyökérzete vaskemény törvényei |
| a minden forradalmat tűként átbökő meggondolás |
| miszerint Józsiból jó kisbíró lesz Gézából meg jó fejedelem |
| de unalmas ez úristen de unalmas |
| inkább fulladnék a viharzó óceánba mint ebbe a bugyborgó vödörbe |
| de ez a nagy népek s a szigetlakók előjoga |
| bárcsak lenne egy mindent legyűrő jó rögeszmém |
| teszem azt hogy a művészet négyszögletes |
| egy csipet őrültség kokainját szíva tisztán élhetném le az életemet |
| és nem görbítené gerincemet kérdőjellé a kóros kétkedés |
| 55 éves vagyok és kétnemű mint bizonyos növények |
| adjatok egy szemellenzőt kiabál bennem Odüsszeusz |
| nem akarom látni a társaimat ahogy röfögve tülekednek egy íróasztalért |
| oltsátok ki a látomások lángját istenek sóhajt bennem Kasszandra |
| mindent megjósoltam előre és ki hitt nekem |
| költőként két szemmel négyfele kancsítok a négy égtáj felé |
| mindenütt a levedlett kígyóbőrként szikrázó sivatag |
| a csontjainkat a nap tüzes csipeszével emelgető öregség |
|