|
Wimbledonba, szeretettel
| ez a csillogó, forgó, sivító, kerek életmű-rész, |
| a poszt-szür-transz-preavantgárd fokozatú szókörfűrész, |
|
| ez a nyalva-nyelve-nyúlva-nyelvi kéziszerszám, |
| amilyet nem kapni ezerszám, |
|
| mert jó, ha csak egy is van belőle, |
| és az is pont a magyarra belőve, |
|
| hogy a Mester a bikkfából kivágja vele, ha kell a rezet. |
| Mondhatom, ily móc artot látni is élvezet, |
|
| hát még hallani azt, hogy az al-tiszta altiszt* szopránénekesképp |
| a réz mellé kivágja a magas cé-t, |
|
| s hogy da-dadog, du-dudál, dúdol, duruzsol, dödörész, dudorász! |
| Megáll az ész, a vén madarász, |
|
| s kedvtelve néz a torzonborz, csapzott, öreg madárra: |
| „Mindene csüng-lóg, de ad a dalára!” |
|
|