| Az ész megalkuvó, mindenre bólint végül, |
|
bár közben vicsorog vadul. |
| A képzelet nem az; ő sose békül. |
|
Álmunkban lázad és vidul, |
|
| míg újraél mindent, voltat és sose voltat, |
|
minden nőnkkel egy orgiát, |
| hol sikoltva élveznek, nyalakodnak, |
|
s álló tagunk tavaszi ág. |
|
| Ó sötét szárnytollak, suhogjatok az égben! |
|
Magasan körözz, vad madár! |
| Hajnalra úgyis jeges verítékben |
|
virrad meg gyógyszer, bot, halál. |
|
|