|
N. N. temetésére indulok sötét öltönyben, nyakkendősen. Az égbolton hullámzani kezd egy felhő, elfog a rosszullét, dől rólam a víz, ázott agyagemberként tántorgok az ágyig…
S közben a hang, mint lakklemezé, sercegve a hangrögzítés őskorából: „Így oda menni? Sápadt arccal vonni magamra a közönség figyelmét? EZ MÉGIS AZ Ő TEMETÉSE!”
|