| Van-e más út mint a rögeszmékbe hajló öregedésé? |
| Vajon én rémülten tartom-e majd a csap alá a fejemet, |
| ha egyszer arra ébredek, hogy én vagyok a Szellem Hercege, |
| akit természet szerint illet meg az első éjszaka joga? |
| Vagy csak szerényen mosolygok, hogy persze, persze? |
| S vállamon egy fiatalosan fityegő szütyővel |
| hagyom, hogy fölzabáljon az emberevő szerep? |
| S hagyom, hogy kivetkőztessen magamból az ellenvélemény, |
| hogy torkomból egy kígyó sziszegjen a telefonba: |
| csinovnyik! bértollnok! fasiszta! műveletlen! – ? |
| A kis ország súlytalanságában lebegve |
| taszít a földvonzásból kiszakadt tehetség; |
|
Mi! – mondjuk egyes szám első személyben, |
| s: Én! Én! Én! Én! – visszhangozza a sötét jégverem. |
|