Moby Dick*

 

1. Melville háza Arrowheadben

A hóborította Greylock-hegy látványa sugallta volna
Mellville-nek a Fehér Bálna végzetesen föl-fölvillanó alakját?
A bálnavadászatról szóló regény helyett
egy vad példázatot a külső és a belső végtelenről?
Új Angliát kézműves népség alapította,
fél szeme Istenen, de a másik az ébenfautánzaton –
a kontinenst is úgy nézte meg, mint férfi a nőt,
és elhatározta, hogy lecsapja az indián kezéről…
A túlzott képzelet nem szolgálja az állam érdekét;
jobb, ha a pap piperkőc s néger rabszolgái vannak,
mintha véreres tekintettel a pokolról prédikál…
A semmi szakadékában biztosítókötél a gyönge magyarázat is:
a képzelet fehér szörnyére a hófödte hegy,
s a tömeges gyilkosságra a szó, hogy háború.
 

2. Ahab

Egy kontinenst üldöztem őrült szenvedéllyel,
mint Széchenyi az angol versenylovakat,
melyek a modern tenyészmódszerektől fényes szőrükön
könyvcímeket viseltek: Hitel, Világ, Stádium…
Arcomon álarc, a vendégprofesszoré,
de kitartásomat a megrögzött lottózó rögeszméje fűti,
hogy annyi vészben és viszályban megedződve, végül
fölfedezem a nyerő számok összefüggő rendszerét…
Ahab sötét árnyéka csak a tenger felől nézve rejtély,
a balkáni falu felől, ahol karóba húzták
a fizetésképtelen adózót, minden világos –
rángó szájam és háborús tűzvésztől vörös hátterem,
ahogy a bérelt Ford kormánya mögül megcélzom a Fehér Hegyeket
egy óránként hatvanöt mérföldet galoppozó szigonnyal.
 

3. A széles látókör

A kis ország pincéjében szorongva
a háromszázhatvan fokos látóhatárra vágytam,
a körkörös keretben görgő, domború tükörre –
nem tudhattam, hogy a kör négyszögesítését fogom föltalálni ott…
A széles látókör (bevert szájunk tanít meg rá) kereszt is,
melyet egy életen át cipelünk valami helyi dombra –
ki-ki a magáét, s ki-ki a maga módján…
Kasszandra a görög mítoszban és a matróz a New Bedford-i lebujban
egyet gondol a közönségről, mely a kancsal haszonnal szemez:
Más nyelvet beszélünk, bár egyazon szavakkal…
A bölcsesség mint gyógyszer; nohiszen… Öregszem;
a káprázó totálképet fölváltó, éles közelin
mind gyakrabban merül föl a szökőkutat fújó, kórházfehér szörny,
mielőtt maga alá szántana a sötét óceánba.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]