| Iowa, Oklahoma, Minnesota… Harmadszor vagyok a Közép-Nyugaton, |
| de most először kockáztatom meg a nyaktörő mutatványt, |
| hogy végigsétáljak a századvégi emigránsok csontjától fehérlő szakadék fölött, |
| egy két nyelv között kifeszített, vékony verssoron; |
| hirtelen nem tudom, mondják-e magyarul, hogy „mennybolt”?; |
| szédülve húzgálom az angol betűkre a magyar ékezeteket – |
| ha volna holdlakó, az érezhetné így magát a Földön, |
| a sokszoros nehézkedéstől meg-megtántorodva… |
| Minden költészet alapja egy titkos közmegegyezés, |
| belső fülünk mélyén az egyensúlyt a mi-azt-úgy-mondjuk érzékeli… |
| Minden csillog az ég sátra alatt, a sikeres vendégprofesszor |
| órát tart, osztályoz, interjút ad, úszik a Mississippiben, |
| míg vissza nem bukfencezik a gondszürke hamu alatt izzó parázsba – |
| az a maroknyi hús és vér és csont a porondon, az vagyok én. |
|