| Kis, helyi tornádó… inkább csak látványosság… |
| tölcsére fölszív némi port, fölrobbant egy-két háztetőt… |
| Hírt hoztam, mint Babits a maga nagy hírét, hogy ősz van, |
| hírt róluk, akik nemhogy katedrához nem jutottak, |
| de lélegzethez sem igen a korai halál előtt… |
| Magyar költők; kavartam rejtjeles szövegeik körül a port – |
| hamar elült, megjött a strandidő… |
| Mit reméltem? Hogy megállíthatom az égen a Napot? |
| A jó tanár a lelke mélyén őrült, |
| józanul számol, mégis rögeszmés végeredményre jut – |
| állandó szorzója a hátha-most-az-egyszer…
|
| Behunyja a szemét és látja, amit láttatni szeretne, |
| a tüzes betűket csillagképek sorává rendeződve megjelenni |
| a nappali mennyboltként üres könyvlapon. |
|