Tíz év után újból New Yorkban*

(„The Committee for International Poetry and The Writer’s Voice of the West Side YMCA present an Evening of Hungarian Poetry”)
Hol szép, hol ronda; szépsége a szép vadul fölajzott változata;
megrontja az, hogy itt minden percben történhet valami,
amiről lemaradni halál, mert élni az él, aki ott van a helyszínen.
Itt minden taxit egy dermesztő rutinnal célzó bérgyilkos vezet,
kozmoszuk rendezőelve a dögölj-meg-ha-nem-furakodsz –
fék- és fogcsikorgatásukból meríti ihletét az új zene…
Másodszorra New York mégsem hat rémületesnek. Öregebb vagyok,
edzettebb a bajban, és minden eshetőségre készen
a tartalék pénzem az ingem alatt, egy nyakba akasztható tárcában lapul –
éjszaka hosszan gyalogolok a Central Park nyugati oldalán,
hogy halljam szárazon és szaggatottan lihegni a nagy paráznát,
aki izzó ölében hamvasztja el dárdanyélként kemény szeretőit,
mert nem tudják megismertetni vele a számára megismerhetetlent,
az álomtalan alvást hozó, zuhatagos, boldog kielégülést.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]