Amerika*
(„Dear Dr. Orban”; a letter from Washington, D.C., February 1987)
| Tíz évvel ezelőtt a hétköznapokat akartam |
| egy kelendő mítosszal szembesíteni – |
| fejjel rohantam az atlanti falnak, tanúsítva, |
| hogy minden változat személyes változat… |
| Ha az, hát az… Agyam sértetlen része, amíg működik, kíváncsi; |
| harmadszor is megbámulom magam a kontinensnyi, nagy tükörben, |
| egy portré háttereként csempészve át a vámon az Újvilágot… |
| Mindent beszámítva egy évet töltöttem itt alapkutatással, |
| föltaláltam a spanyolviaszt, hogy az emberfaj sárkányfog-vetemény – |
| ki ne röhögné ki ezt a vásárról vásárra bóklászó csodadoktort? |
| Hajnali négy… kibámulok az ablakon, a fagyos éjszakába, |
| látom a városközpont néma témát variáló toronyház-fényorgonáit, |
| és fölöttük az üres óceán hunyorgó csillagai közt a horgony és vitorla nélkül |
| hánykódó kísértethajót, a szabadság szeszláng-káprázatát. |
|
|