Az élet, a nagy forradalmár született középutas, |
különb s különb mutációkkal kísérletezik, |
majd tabula rasa-t csinál egy elemi csapással – |
középarányost számol, kiegyenlít, újrakezd… |
Most is, nicsak, a sokféle szabadosság sehova sem vezet, |
az emberek összevissza kefélnek, szónokolnak, háborúznak – |
és akkor még nem is szóltunk a hangos kisebbségiekről: |
gallok, kelták, illírek, írók, föltalálók, analfabéták, buzik… |
Magára vessen a rézzel futtatott aranykor, ha csak ennyire telt neki, |
a szabadság helyett a szabad hetyegésre, |
vagy hogy lóhátról vesse barbár csóváját a városokra; |
most jön a döghalál s nyomában a konzervatív világkép, |
a családi tűzhely, a kerékbetörés, a romos csatornák, a tömzsi bástyatemplom, |
s az ördögűző, csillogó, hideg gregorián. |
|