(Eyewitness News, Channel Five, Minneapolis-St. Paul)
Északi táj hó nélkül: mintha a fürdőszobában rányitnánk valakire… |
A hó nem csak a megadás fehér lepedője, |
melyet az élet vert serege tűz ki a hódító Jégherceg előtt, |
de az azonosságtudat szilárdra taposott alapja is: |
északi az, aki élni tud rajta, |
aki a fagyott földön csikorgatja a motoros hóekék acélfogát… |
A jó és rossz mindig helyhez és időhöz kötött, |
nincs vérengzőbb gyilkos, mint a magából kifordult köznapi – |
bízzam talán én is abban, hogy jön a hó s minden mocskot befed? |
Késő takaró lenne ez az ötven éves, hazai hideglelésre. |
Az én telemben Lear király bolyong egy hepehupás pusztaságon, |
s valami érthetetlen, idegen nyelven üvölti, |
fújj, szél, és karjában az új világ reménye, |
a jószándékú, együgyű, kenderkötéllel megfojtott királylány. |
|
|