A mennydörgő födém alatt’*
(Hamline University, St. Paul, Minnesota)
Nincs a valóságénál kiismerhetetlenebb szeszély; |
amit érteni vélünk, csak a hártya, két oldalán a sejtnedv-óceán – |
túl sok egy életen át rettegni tőle, |
hát emberiesítjük, és azt mondjuk, humora van… |
Ki tudja, mit tenne jóvá, és miért most az élet, |
a háborút, a kórházakat, a meg nem szerzett diplomát? |
Késő, késő, kuncog Professor Orban of Hungary, |
már megcsapta a sötét léghuzat, s ha nyomorék is, |
őrjöngő kamasz-lényéhez képest már-már szabad… |
Ezt adja el valami fényes, tévé-hirdette bóvliért? |
Itt ülök a csillogó császárkorban, zümmög a légkondicionálás, |
a barbárok komplikált lelkületére oktatom az együgyű rómaiakat – |
súlyosabb annál birodalmuk repülőktől repedező, mennydörgő födémje, |
hogysem aládúcolhatnám meszes gerincoszlopommal. |
|
|