Az őszülő kalandor*
(Northwestern Airlines, Flight No. 065; „Look to Northwest”)
| Új óceán, új élet, új fölfedezések – |
| igazán semmiség az Admirálist bepalizni: |
| a félvak, koldus alkirályt, hogy még újjászülethet, |
| a javíthatatlan álmodozót, hogy újra kezdheti… |
| Miért is ne? És miért ne itt, Bostonban? Miért ne Északon? |
| Beton, beton, beton, beton, a szemhatárig, azon is túl, |
| de mibe kerül nekem ebből tengert költeni, |
| és a tengerre napsütést, s a napsütésbe vakító vitorlát, |
| s a kifutópálya köré karibi indiánokat? |
| Utálom ezt a sebezhető, léha költőt, |
| de egy porcikám sem létezhet nélküle… |
| Fölszállunk. A csábos földrész följebb húzza combján a szoknyát. |
|
Kisasszony, kérdezem rekedten, meggondolta ezt?
|
| S a fülemben eget-földet rázva dobol a vér. |
|
|