| Vagy már a balsorsban sem bízhatunk meg, mint szolgáltatásban? |
| Az agysebészeten aláírtam a nyilatkozatot, |
| hogy saját felelősségemre festetem meg az agyam |
| (kockásra, ha lehet, suttogtam kiszáradt szájjal magam elé, bátorításul), |
| s az elszakadni látszó szál mégis továbbgombolyodik… |
| Az ötvenes évek mélyén a lecsúszott dzsentriből lett kocsikísérő, |
| aki anyám tenyerében nem tudta elolvasni a vonalakkal rejtjelezett jövőt, |
| az enyémben, ahogy ő mondta, „hosszas irodalmi harcot |
| és valami külfölddel kapcsolatosat” talált. |
|
Jól fogja bírni, mondta az álmélkodó kamasznak… |
| A jós nem költő, hogy bízzon az emberekben. Vak, vagy legalábbis sörszagú, |
| műveletlen és babonás, de látja, amit én nem, |
| hogy túlélem, és ott állok a nyolc csomag között |
| egy apokrif Shakespeare-sort rögtönözve: „Fel, Amerikába!” |
|