| A hülye test, a hülye test – nem ismételhetjük elégszer… |
| Lehajolunk egy aranyrögért, megroppan a csigolyánk; |
| Petrarca Laurája horkol: orrsövényferdülés… |
| Az egyik baj, ahogy illik, hozza a másikat, |
| a bajok határtalan változatosságát – |
| minden sejt egy-egy akna, a lankás dombvidéken, |
| hol mámoros pókként sétált öt ujjunk, |
| egyszerre csak fölrobbanunk: a fölvevőgép csillogó tekintete |
| közönyösen söpör végig a húscafatokon… |
| Az ifjúságnak jól jön a gyönyörtől súlyos kölönc, |
| másképp még elrepülne; a hosszútávúszó öregedés viszont |
| egy mocsárban tempózik, s vicsorítva arra gondol, |
| hogy bármilyen bűzölgő láp is ez, legalább együtt… – |
| majd elsüllyed, s nem marad belőle más, csak a buborékok… |
|