| Nem maga a hatalmas, óceánfekete tömb, |
| csak locsi-fecsi hullámzás: az élet képe ez! |
| A minden piactéren bizsergő elektromosság. |
| mielőtt trón, székváros, aprópénz, ország a föld alá merül, |
| hogy jöjjön az új évezred tollsöprűvel és exkavátorokkal |
| s kiássa azt, amit egy gyerek a homokozóban hagyott, a formát… |
| Múlt s jövő közt, az emeletes üvegkalicka-büféből kitekintve |
| kétféle értelemben is jelen vagyok: |
| alattam zajtalan óraként működő autók mutatják a kort – |
| ízlése szerint most látom a legszebbet a Földön… |
| Szegény voltam, hát én is föltettem magamban, |
| hogy utolsó falatig kieszem a tálból a világot; |
| könnyezve gyűröm le a gombócokat: Bombay, New York, Tokió; |
| előttem literes söröskorsóban párállik a halál hidege. |
|