| A magyarok történelme… a rossz választásoké… |
| Húsz év óta most először beszéltünk hosszabban, Japánban; |
| a távolság Einstein világtörvénye szerint megmutatta, |
| hogy még mindig egy akolból valók vagyunk: |
| a régi rokonszenv fűtötte hang és a legújabb viccek… |
| Persze, a narancsszínű láng, az ifjúság lélegzete, |
| amit mélyen beszívtunk, mint a cigarettafüstöt, |
| hogy filmek és versek képében fújjuk vissza a világba – |
| hát istenem… Melyik csatának nincsenek halottai? |
| Tüzet nyeltünk, hogy megtanuljuk, minek mi az ára. |
| A csillagok alatt, a mind tömörebb, örök éjszakában |
| két otthon ismert név battyog a Sakuradamon-állomás felé: |
| két öregember, épp csak az egyikük fiatalabb. |
|