| Fiatal fejjel a modor az istenünk; |
| a nemzedék, mint olyan, hordában vadászik a mamutra |
| és fölfalja a régi stílus unalmas öregeit. |
| Egy lábszárcsontot szopogatva léptem át a férfikorba én is, |
| hogy attól fogva rühelljem a testületeket. |
| A költészet magányos mesterség, akár a jaguáré, |
| csak lényege az, ami oszthatatlanul közös: |
| az egymást tükröző külső és belső végtelen… |
| A magam módján én is környezetvédő vagyok: |
| a belső dzsungel lassú pusztulása közben |
| nincs fontosabb, mint névről ismerni minden teremtményt… |
| Az irodalom vak, az írókra figyel; |
| a lélek (vagy minek nevezzük) a csapongó Napra – |
| a tűzmadár a gyászfeketére hullatja izzó tollait. |
|