| A költészet édes, romlandó rímei… |
| A kamaszkor képzeli ilyennek a költőt – |
| egy trópusi rostokat ronggyá surrogó cukormalomnak |
| a félszűz kontinens vénuszdombján, Brazíliában: |
| a gyarmatosító a tökével gyarmatosít, |
| indián gyereknők, néger dajkák, fehér apácák, |
| s a gyümölcsbél-szóból csurog a szexualitás… |
| E túlédes kaland után ráéhezünk a keserűre, |
| és később elő is villan a cingár szerkezet, |
| valami rozsdás poroló egy koszlott bérházudvaron, |
| ráaggatva az életünk, a szegénység és a tüdőbaj… |
| Nem épp vonzó a pályabér, az üres égben izzó tűzgolyó, |
| dehát mit várjunk ötven évesen a sivatagban – |
| húzok egyet a verses kulacsból, szememben káprázó jövőkép. |
|