| Hatszor olvasta föl nekem a Beszélgetések első oldalait, |
| és mindig ugyanazoknál a fordulatoknál sírta el magát; |
| lázasan ivott rá a gyógyszerre, aranyló rizlingködben élt |
| a csillagok áramtól vibráló drótkerítése közt, |
| mintha teremtő istenét Fjodor Mihajlovicsnak hívnák, |
| és ő lenne, fél lábán zoknival, a Félkegyelműje… |
| Ki tehetett volna érte már bármit is? |
| A hatvanas évek elején együtt kóboroltunk, Zoro és Huru: |
| megbénított sistergő verssora, a kazánból kicsapó gőz, |
| de démonian ártatlan, kiscserkész lénye is; |
| én táncoltam a nőkkel, ő megbabonázta őket, |
| aztán megrémült és üzent nekik, hogy belázasodott… |
| A hús egy marék hó, hát lavinaként mennydörög a mélybe, |
| nem tartja föl sem a verses zsindelytető, sem a hit vasbetonfala. |
|