| Kidöglik alólam a vers Richard alól a ló |
| Letűnik a színről egy generáció |
|
| a nemzedékem Viszi vereségeit |
| rögeszméjét hogy ő majd igenis segít |
|
| a századokon át nem gyógyuló bajon |
| mert ő a képzelet és a forradalom |
|
| pedig csak seggencsúszás önbiztatás mánia |
| Egyikünkből sem lett isten fia |
|
| csak irodalmi sztár vagy népvezér |
| Bár közben ahogy szokás folyt a vér |
|
| És viharfelhők villámlás véreres ég |
| Kívül-belül füstölgő vereség |
|
| Mi csillog mégis itt Miféle szerelem |
| lidérces szelleme játszik velem |
|
| hogy a rám maradt beszédes csodát |
| épségben sértetlenül adjam át |
|
| Csak tudnám nyöszörgök kinek-minek |
| A senkinek súgja a semminek |
|
| Mert ez nem egy az eszközök közül |
| ezen fény szikrázik ezen köd ül |
|
| mint hegy csúcsán Ez él Ez az hogy élsz |
| Egy porcikájában a végtelen egész |
|
| és egyikükre sincs meggyőző magyarázat |
| Elbukik föltámad megalázkodva lázad |
|
| majd végigver mindent mint a tavasz zöld ostora |
| a tetszhalott ágat Ne add föl Ne add föl soha |
|
|