| Egy ingatag világban a változó kor hőse az újra kezdő – |
| megtagadni korábbi magunkat, a tévedést |
|
az egészséges életműködés jele: üsd a gazembert!,
|
|
súgja fülünkbe Szent Pál s Kierkegaard. |
|
| Fintorognak aztán, látva, miféle csürhe tódul a bajvívók nyomába… |
| A féligazság éles sarló, gyorsan kell aratni vele; |
|
vagy-vagy, csak semmi kecmec, a jelszavainkkal |
|
kezdődik az új szemléletű új történelem. |
|
| A régit átstilizáljuk, meghamisítjuk, elfelejtjük, |
| már ahogy ez szokás… A dolgok egésze?
|
|
Mocsok és hősiesség minden oldalon? |
|
Az ábrándoknál hasznosabb egy jó cserkészcsapat. |
|
| A teljes örökség költők és versek hagymázos álma; |
| a dinnyehéjról a dinnyetermesztőnek nem jut eszébe semmi, |
|
a rakodópartról sem lát mást, csak a túlsó partot: |
|
az autósort s a fölötte gyülemlő füstködöt… |
|
| Marad tehát a csontok hallgatása dülöngő sírkövek közt? |
| Nem válaszol, csak imbolygó lidércként csábít útra a lélek |
|
a drótakadályok közt húzódó, keskeny senki földjén, |
|
ahol mindenfelől tüzelnek rá a babonás őrszemek. |
|
|