|
Anyám, az álmok nem hazudnak
Petőfi
|
Egy paplant vezetek a két sávos Mártírok útján, a Moszkva tértől a Bem József utca felé. Hason fekve vezetem, a két elülső csücskével kormányozom, és a bal lábammal hajtom, ahogy félig lecsúszva róla szorgosan rugdalom a sebesen sikló aszfaltot, mintha hason fekve rollereznék. Mozgékony jármű, könnyedén előzök vele csuklós buszt éppúgy, mint személykocsit; a kanyarban kígyóként csúszom előre a szaggatott vonalon, két egymás mellett haladó autó között – látom is vezetőik arcán a bosszúságot: „Paplannal könnyű!”
A Szász Károly utcánál viszont pirosat kap a paplan is, van tehát időm végigálmodni egy teljes, bár némiképp szaggatott mondatot:
– Igaz, hogy paplan; igaz, hogy lábbal kell hajtani; de micsoda vezetéstechnika!
|