| Utazni jó, ha kellőképp vakok |
| tudunk maradni; a színes fotókon |
| rögzített világ csupa csillogás; |
| egy káprázatos tükör foncsora, |
| melyben magunkat látjuk megjelenni |
| a gépeken röpködő Szent Iván-éj |
| tündérként könnyed turistáiként; |
| s körben a Zöld vagy a Fehér Hegyek |
| vagy egy nagyváros felhőkarcolói |
| vagy valamelyik habzó óceán – |
| végül is egyre megy, ha jól vigyázunk |
| és megmaradunk a felületen, |
| a szappanbuborék fedélzetéről |
| nem látni a Föld halálos baját, |
| hogy az érdek működtet s működik, |
| az eszme viszont csődről csődre buckáz, |
| mert gondolatban fényes módszere |
| a gyakorlatba átültetve öl… |
| A híres század vicsorogva hátrál |
| az istenhithez és a bankkamathoz |
| s a költészetre hagyja a jövőt… |
| Jer, édes nép, álmodd, hogy utazol! |
|