| A klasszikus latin költők közös hibája, |
| hogy összemosódik bennük az írás és a bírás; |
|
különbözhetnek akár mindenben, abban egyek, |
|
hogy a legfőbb érdek a római. |
|
| A birodalmi elv az irodalomban? Sokra megyünk vele. |
| A századoknak emelt falak, kolosszusok, a helytartósági ügyvitel, |
|
de még a fejlettnek számító haditechnika is összeroppan. |
|
A Colosseum szárazra került korallsziget. |
|
| Élni az élet él, Propertius dühe, dünnyögése, |
| az edénycsörgés, a pusmogó szolgák, egy elharapott |
|
„büdös kurvája”, a sistergő káromkodás – |
|
Cynthia, mondjuk, s úgy értjük: szerelem. |
|
| Kit érdekel a kerítőkkel tárgyaló, rafinált aktmodell? |
| Szeméremrése szűkített szemrés, azon át lesi a hús |
|
a szellemet, mely a véletlenek kéregcsónakján suhanva |
|
halból madárba, madárból félmajomba költözik. |
|
| Szellem, de próbáld tetten érni, s ott csavarogsz |
| Rómában, Pesten, akárhol: az utcakép a képe, |
|
mert hasonlóan ahhoz ő is a lényegénél fogva változékony: |
|
most éppen földereng, mert este van, és ő a csillagóceán… |
|
| A vers, ha tisztességgel írjuk, nem bolondság. |
| Egy végtelen virágon hajtogatjuk szét a szirmokat |
|
nagy óvatosan, hisz lánykérőbe tartunk a csokorral, |
|
s egyetlen bizonyosságunk a kérdezni tudás. |
|
|