Ötvenedik évére írott verse*

ötven év itt száz évet érne másutt
 
szép gondolat          nagy kár hogy hülyeség
ki mit szokott meg azt elunva ásít
 
szónokok vérözön lángrühes ég
szóval a kínzó helyi viszketegség
 
nomen est omen          kis Balassagyar
mat hőstörténete          világnagy eszmék
 
noné basszam hát maga is magyar
persze hogy az          lobogó hajú tűzvész
 
parázsló vers a korhamu alatt
acsargó és ugató béketűrés
 
amíg a karaván lassan halad
vagy talán áll          vagy nincs is karaván          vagy
 
születésemtől fogva ismerős
szörny látványától lettem koravén egy
 
intézetben mint makacs antihős
ötven év itt          vagy bárhol          végtelenszer
 
ötven esély se több se kevesebb
az emberiség vágyképével heccel
 
amíg csak van jelen van hevesen
és hiába hogy hasztalanul ágál
 
szerelmeiből semmi sem marad
a tanulsággal amit teste drágáll
 
nem bírnak a kozmikus sugarak
s ha bírnak is valami ég a számon
 
a mondhatatlan édes életíz
laponként szóródtam szét a világon
 
a sír nyomdagépe majd összefűz
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]