Hullámvonal*

A makacs hullámmozgás most újból lefele visz.
A bennem lappangó, arctalan szörny hűvösen mosolyog,
bár mikronokkal csak, de percről percre nő
(kétféle értelemben is, ahogy ez modern szövegben illik:
a leszbikus férfiutánzó, la muerte,
aki a sejtmembránon rezegteti alvilági szerenádját).
Túléltem kétszer Indiát, az utazásokat, a háborút, a frontot,
de nem élek majd túl egy léha frontátvonulást;
valami híres orvos megáll majd az ágyam véginél,
na mi van, tata? beszart a halott?
Jó is ez így. Jó, hogy nem nőttem túl magasra,
hogy megmártózhattam a közös szenvedésben,
és annyi szó után, hibás beszédük parazsával dagadt nyelvemen
kimondhattam, ha egy gyűrött kórházi kispárnába is: IGEN!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]