| Minek a bikának a sok finom betegség, |
| ha sültparaszt agyával nem tud absztrahálni? |
| Neki menny és pokol egyformán csak mező, |
| az egyiken kövér fű nő, a másikon meg tűzbogáncs… |
| Nevetséges elgondolni, hogy mikben hiszek, |
| a nagy emberiségeszmékben, mint a tizenkilencedik század, |
| és hiába, hogy fenntartásokkal és zárójelekkel, |
| a lényeget illetően gyógyíthatatlanul vakon. |
| A távozó nemzedékhez tartozom, mely a háború tűzözönében |
| nemcsak nyavalyatörést, de szilárd mértéket is kapott; |
| megkóstoltam a bukórepülésben vijjogó modernség |
| zsákszámra leszórt, robbanó habcsókjait, |
| s maradtam, aki voltam annak idején, a pince ajtajában: |
| fény, fény, végtelen fény és lobogás, a romos udvar… |
|