| A fiatalság azt gondolja az öregről: |
| kitérdelt szárú maximákat hord s nem tud kettyinteni. |
| A fiatalság aranyszőrű, csökönyös szamár… |
| Mellkasunk sötétjében egy félvak tigris lakik, |
| kiálló bordáinak árnyékától csíkos, göthös fenevad, |
| de ölni azért tud – verőerünkben folyékony parázs… |
| Parázs? Kidőlt kukák, édeskés dinnyebűz. |
| Szomjamat nem olthatta semmi, csak a lehetetlen: |
| vers az, ami lángra lobbantja a világot, |
|
a többi, gondoltam mély megvetéssel, csak betűcsipegetés…
|
| Az idő megtanított, hogy a költői kép festmény a falon, |
| látványnak amúgy szép, s nekem az életem; |
| végül megint a falu falja föl a dzsungelt, és a macskakitartású szív |
| büdösen kurrog a sűrűbe hajigált, használt autógumik közt. |
|