| Milyennek láthatott engem L. J. törékeny, szívbeteg anyja, |
| hogy utánam úgy elfogadta Ágh Pistát a másik lánya férjeként? |
| A göndör ördög jött el cipőmben a Keleti Károly utcába, |
| hogy megrontsa a lángolóan szőke úrilányt – |
| egy sebezhető pancser a pesti cselédszobából; |
| maga nem az, akinek egy budai anya örül… |
| Szegények, szerencsétlenek, vakok, a régi középosztály, |
| melléjük készülve a földbe, nem kérek bocsánatot tőlük: |
| mellre szívtam a háborút, hát lángolt a leheletem… |
| Igenis, a szemükbe fújtam a füstöt vulkáni nyoszolyánkról, |
| mely lassan futotta sistergő köreit a Nap körül: |
| bőrünk kérge alatt az izzó, csillagkori magma, |
| túszok és terroristák egyszemélyben, torkunk bársonyán |
| megszegni való eskü surrog, az egy évig sem tartó ÖRÖKKÉ… |
|