| Az a cvikkeres, mellényes, lánglelkű ifjú a század elején |
| én vagyok, épp csak pulóverben és az ötvenes évek végen – |
| a Belvárosi Kávéház tükre meghasadt a villámlástól, |
| és a résből kezében karddal kilépett a szabadság nemtője: |
| „Elvtársak”, mondta, vagy: „Magyarok”, nem lehetett hallani a zajtól, |
| mert csúcsidő volt és sokan zörögtek a kávéspoharakkal; |
| különben az ismerős tájkép: vérrögök, véreső, vérfolyó… |
| Nevethetek-e igazán a százados mohóságon, |
| mely egyszerre akarta megszüntetni a kizsákmányolást |
| és fölfedezni a libidó térképén a fehér májfoltokat? |
| Paradicsomkert minden ifjúság; |
| a fűben egy futástól lihegő, meztelen atléta áll, |
| markában a legújabb, pallosként forgatható, kétélű összefüggés, |
| körötte végtelen dicsfény és halk röhögés. |
|
| Korán megtanultam magasba lődözni a sziporkázó vicceket, |
| megtanulhattam volna sírni is; |
| meghalt, elzüllött, kipukkadt évfolyamtársaink… |
| És akik megmaradtunk, arcunkon aranyfüst mosolyunkkal, |
| a siker rothadó gyolcsába tekert múmiák – |
| a kis nyelv sötét sírkamrájában, imbolygó mécsvilágnál |
| falfestmény-moziként látom a nemzedékek gyakorolta rítust, |
| a vezérválasztást, a közös tálba csurgatott rögeszmét, |
| a vérközösségek eszelős kard-ki-kardját, |
| a sivatagot, ahol szélként süvölt a velünk-vagy-ellenünk… |
| A legőrültebb őrült köztük is, |
| egy piramis poros gyomrában szavalom a süket semminek |
| a vízfolyás természetes költészetét; |
| a ruganyos indaként kúszó öntözőcsatornát. |
|
| Egy őrült világban a józanság az őrület, |
| a reménytelenségben a remény; |
| egy reformista korban viccet csinálni a nagy szavakból, |
| ha mutatványnak hatásos is, nem nagy bölcsesség: |
| a hosszú tél után tavasz jön az elmében is – |
| a lyukas tetőn át beömlő, háború utáni fényben |
| egy gyerek tekintetével újra kezdődik a teremtés, |
| s a rozzant eszme-mű felhőgerendázata közt |
| ismét csak ott csapong a szabadság-szerelem madár, |
| míg odalent az utcán készen áll a Paradiso,
|
| valami papagájtollakkal bélelt, buja fészek, |
| kurvák, üzérek, túlélők, ahogy szokás; |
| koszlott ruhában, cingáran, a lehúzott redőnyre |
| krétával írja versét a jövő: HOLNAP NYITUNK! |
|
|