| A művészet mindig is becstelen terep volt; |
| a közönség, az ezerfejű cézár, |
| minden nyakán egy kivilágított tökhéjjal |
| többre tartja a fürdőkádból leeresztett vérözönt |
| a vércsöppnél, mely a kotta-rét ingó fűszálán remeg: |
|
Jawohl, mennydörög Wagner forradalmi tűzoltózenekara… |
| Legyen hát szófukar öreg a háborús gyerekből? |
| Ha így, ha úgy, parázs a nyelvemen, mint az övén, |
| a divatjamúlt, áriás, gitáros öregúrén; |
| a nevetséges, félig béna Falstaff, aki lett belőlem, |
| verssel veri a kocsmaasztalt, majd fingok én nektek Dies Irae-t,
|
| a titkos kapukulcs az ember hétköznapjai; |
| még mindig fiatal vagyok, mert ismertem egy ráncos öregasszonyt, |
| zöld lánggal pórusai közt bizonyos Giuseppina Strepponit. |
|