| A fiatal test, mint Homérosz félvad kalandorai – |
| olajban fürdő, fényes izmok, örök napsütés; |
| a fullasztó nyárban a halandó is halhatatlan, |
| van bőven ideje mindenre: enni, aludni, gyilkolni, kéjelegni… |
| Nekem minden sürgős. A kiapadhatatlannak hitt szókészlet fogyóban, |
| és körben csak a hullámzó, végtelen világóceán… |
| Óceán? Tengerészduma! Egy sekély vizű tó; |
| ahogy a gumimatracon kipillangóztam a vizére, |
| éreztem, gyöngül a karom és kapkodom a levegőt – |
| ha most jönne a vihar a Szentgyörgy-hegy felől, |
| itt maradnék, néhány evezőcsapásra a strandtól… |
| Hülyeség, hogy minden zár kulcsa a körültekintés. Már-már boldogan |
| hullámzom együtt a halízű anyaöl-elemmel, |
| bár hallom Szkülla ugatását és az űr bugyborgó lefolyóját. |
|