| Újra élni? Mintha friss faháncsot tapogatnék; |
| érzem az élő anyag durva szövésmintájában |
| az áramló nedv vájta, apró medreket; |
| azt hittem, értem süllyedő életem rejtjeles üzenetét |
| s megírtam megrendült búcsúversemet, hogy vége, vége – |
| most láthatom a föltámadás huzatában hajlongó szamárfület… |
| Minden megvan, a romtemplom, a torony, a vasoszlop, |
| sőt minden élesebben, már-már nézhetetlenül… |
| Egy trópusi Szentírás izzó képei között |
| eget-földet betöltő ricsajba préselve |
| (a busz egy bivalyfogatot előz) |
| hallom a föld mélyéről elősurrogni a csontokat, |
| s a roppant örökmozgó nyikorog ugyan, de működik: |
| a fényre éjszaka zuhog, az éjszakára fény. |
|