| Sors volt ez is, csak nehezen fölismerhető. |
| Előbb idegen költők húsában fúrtam magam előre, |
| eszelős barlangász, a bennem rejlő titokért |
| (miközben kint, a színpadon a szamarak görög kórusa követelte |
| a félreismerhetetlen személyiségjegyet – |
| honnan tudhattam volna, hogy éppen ordításuk az? |
| hogy épp ez a fogcsikorgató keresés az Én? |
| s hogy felnőve mindent a törvénysértő kamasznak köszönhetek?). |
| Majd ideje jővén, a lepke kiszállt a gubóból… |
| Mennydörgő gépeken röpködtem három kontinens fölött – |
| a háborús árva lazít, italt rendel és kibámul az ablakon; |
| minden leszállással mélyebben az, aki – |
| a gép lefele billeg és a páratenger alól fölmerül |
| a romváros, a könnyes fényesség, negyvenöt májusa… |
|