Holtszezon egy svéd fürdőhelyen*

Kívánhat-e a meglett férfi méltóbb nyughelyet,
mint ezt a tájat, méteres havával?
Vaskarók jelzik, merre vitt s visz majd az út;
bakon a csónakok, hajók: szántalpakon Velence –
a mediterrán könnyedség, csak jégkeretben…
Vattával fülében alszik a föld, a tengervíz, a nyár…
És alszom én is egy fotelben, a villany fűtötte házban:
ami még hátra van, azt a pár évet most már végigalszom,
mint a világ, melyet a balti szél őrült tőrökkel hajigál körül…
Ó mamma mía, nyög föl (álmában) a titokban bennem lakó
olasz pincér, és mi lesz a jó, otthoni büdössel?
Elbukott forradalmak képe nélkül élni?
Egy megfontolt világban, ahol nincsenek műpártolók s bérgyilkosok?
Gyári ketchuppal enni a gyári spagettit?
A téboly fűszere nélkül a félig-főtt jövőt?
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]