| Ide meg ki az isten telefonál? – |
| a templom főhajójában kérdeztem ezt, ahová behangzott |
| a sekrestyében vadul csörgő telefon; |
| a pléhpofa szikrát vetett, a többiekből kirobbant a röhögés… |
| Nincs mese, berúgtam attól, hogy élek, |
| hogy megint fog az agyam, mozog a kezem… |
| De ő, aki léha viccem szerint a vonal túlsó végén várt a kapcsolatra, |
| a szurokfüst-sötét, keserű, nem alkuvó lutheránus, |
| csontjaiban az eleve elrendelés hidegével, |
| ha megbotránkozott is, csak a kagylót tette le: |
| már sokszor látta ezt, az alkoholként lobogó bokorban |
| zöld villám módjára ugrálni a beszívott szöcskét – |
| majd ugyanőt józanul és rokkantan mankózni a szélben, |
| míg sápad minden: ifjúság, hírnév, koreszme, nyár. |
|