Északon*

Itt nem lengő angyalhaj a hó, de tonnatartalom,
s a tél tartós anyagból készült, jól megmunkált munkadarab;
északon élni mesterség, a klíma nemcsak ivásra ösztönöz,
de megtanít jégen kocsit vezetni is…
Irigykedve nézem ezt a célszerű világot,
bár hallom, hogy a magányosság szelleme süvít az ácsolat mögül;
délebbre, ahol élek, gyakran szövik
rögeszmékből a lobogót és verssorokból az összeesküvést –
melyik vad nem szeretne a rugós csapdából szabadulni?
A tengeröböl homályos tükrében látom magam a verseim kolonca nélkül,
az életfogytiglanra ítélt vendégmunkás szabad vegyértékét:
hőn szeretem a demokráciát, és reggel, a fürdőszobában
hamisan fütyülöm: „Hazám, hazám, te mindenem…”
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]