Itt nem lengő angyalhaj a hó, de tonnatartalom, |
s a tél tartós anyagból készült, jól megmunkált munkadarab; |
északon élni mesterség, a klíma nemcsak ivásra ösztönöz, |
de megtanít jégen kocsit vezetni is… |
Irigykedve nézem ezt a célszerű világot, |
bár hallom, hogy a magányosság szelleme süvít az ácsolat mögül; |
délebbre, ahol élek, gyakran szövik |
rögeszmékből a lobogót és verssorokból az összeesküvést – |
melyik vad nem szeretne a rugós csapdából szabadulni? |
A tengeröböl homályos tükrében látom magam a verseim kolonca nélkül, |
az életfogytiglanra ítélt vendégmunkás szabad vegyértékét: |
hőn szeretem a demokráciát, és reggel, a fürdőszobában |
hamisan fütyülöm: „Hazám, hazám, te mindenem…” |
|