Betegség, gyógyszerek: élet ötven felé^*

Matisse palettáját veszem magamhoz minden étkezéskor: tabletták, kapszulák, rikító, fauve színek; az élet színképe fakul, nyers festékkel javítom, hiába, a restaurált mozgás nem az igazi, ha a kezem javul, rángatódzik a szájam – gerjesztett túlmozgás? a belső földrengés jele? Megszereztem az alig megszerezhető tudást, a pallér biztos szemmértékét, mely a kell és a lehet közé helyezi a semmibe a levegőn támaszkodó és levegőt tartó gerendát: az átgondolt jövő… a kacsalábon forgó vár… Most, hogy megvan, tudhatom azt is, nem jó semmire. A költészet színes gyógyszerét szedve nézem a véren vett házhely gyöpén forgó lángoszlopot.